Frissítve: 2024.01.01.
Mivel Louis Braille zongorázott és orgonált, a pontírást a kotta lejegyzésére is alkalmassá tette. Látványra a Braille-kotta semmiben sem különbözik bármely pontírású szöveges állománytól, hiszen ugyanazt a 64 Braille jelet használja, csak más értelmezésben: ahogy a számokat a számjel, a kotta kezdetét dallamjel vagy a hangszerre jellemző részjel vezeti be.
A síkírású kottához képest, ami a hangokat ötvonalrendszerben vízszintesen és függőlegesen is értelmezi, Braille-ban mindent az ujjak olvasási vonalában, csakis szép sorjában ábrázolunk.
Hadd mutassak erre 6+2 példát:
1.
– Hol van akkor az öt vonal? És a kulcsok? Hogy néz ki az ütemvonal?
A hangmagasságot az ötvonalrendszerben onnan tudjuk, hogy megnézzük a kulcsot és azt, hányadik vonalon vagy vonalközben ül a kottafej. Ehhez képest pontírásban oktávjeleket teszünk a hangok elé bizonyos szabályrendszer szerint, így a kulcsok kiírása nem feltétlenül szükséges. Az ütemvonal Braille-ban egy sima szóköz, a záróvonal jele a „zk”, ami akár a „záradék” szó rövidítése is lehetne.
2.
– A tá és a ti-ti – Mi lesz a szárakkal?
Síkírásban a kottafejnek szára van, gerendája van, besatírozott vagy üresfejű. Braille-ban ez úgy néz ki, hogy a hatpontból a felső négy pont adja ki a hang nevét (C D E F G A H), az alsó kettő pedig a ritmusérték meghatározásáért felelős.
3.
– Pöttyök, ékek, kötőívek, ujjrend a hangok fölött vagy alatt?
Az előadási jeleket a hang elé tesszük, az ujjrendet meg a hang után. A betűvel kiírt utasítást, mint „p” (piano = halkan), „f” (forte = hangosan), „crescendo” (erősítve), diminuendo (halkítva) szójellel írjuk be az elé a hang elé, ami alatt a sík kottában látható és máris befér egy sorba!
4.
– Amikor több hang van egy száron?
A hangközök, akkordok jelölését a síkírású kotta úgy oldja meg, hogy egy szárra felfűz 2, 3, de akár 4 hangot is egymás fölé a vonalrendszerben. Braille-ban ezt is egy sorba rendezzük, ehhez hangközjeleket használunk. Például: ott ülnek a G H D hangok egy száron. A G-hez viszonyítva a H 3 (terc), a D 5 (kvint) hangköz távolságra van. Leírjuk a G-t, majd beteszünk egy terc- és egy kvint jelet és már készen is vagyunk.
5.
– Van csak a Braille-kottában használatos jelölés?
Amikor például egy ütem többször ismétlődik, a látó kottaolvasó kénytelen annyiszor végigböngészni, ahányszor az le van írva. Nekünk van egy speciális ütemismétlésre alkalmas jelünk, a Szimile, a hatpont alsó négy pontja. Ha több ütem ismétlődik, csak kiírjuk az ismétlendő ütemek számát. Ezek megkönnyítik a tanulást.
6.
– Egy zongorakottát például hogy kell Braille-ban elképzelni?
Ehhez síkírásban is két ötvonalrendszer kell, általában egy violinkulcsos meg egy basszuskulcsos. Mi a németek módszerét követjük, leírunk egy szakaszt a jobbkéz kottájából, mondjuk 8 ütemet, alá bekezdéssel ugyanannyit a balkézből is, aztán megint 8 ütem jobbkéz, 8 ütem balkéz, amíg el nem fogy a kotta.
+1
– Dal vagy kórusmű esetén hol és hogy jelenik meg a szöveg?
A síkírású kottában a dalszöveg szótagonként a kotta alatt látható. Braille-ban az énekeket is, mint a zongorakottát, felszakaszoljuk. Itt legtöbbször a szöveg határozza meg a szakaszolást. Egy szakasz kotta után bekezdésben szövegjelek közé írjuk a szöveget. A hajlításokat, amikor két vagy több egymást követő dallamhangra egy szótagot kell énekelni, mind a kottában, mind a szövegben jelezzük.
+2
– Hogyan lehet a Braille-kottából tanulni és miért éri meg?
A Braille-kotta a zenemű megtanulását segíti elő. Egyszólamú darab esetén (ének, furulya, fuvola, hegedű stb.) az ember leül a Braille kottájával, átolvassa két kézzel, áténekli, részenként fejből megtanulja, utána ülteti hangszerére.
A zongorista balkézzel olvassa a jobbkéz szólamát, közben jobb keze játszik, majd fordítva. Miután így megismerkedett a művel, szakaszonként összerakja.
Nem egyszerű feladat, de megéri, hiszen a kotta adja vissza leghűségesebben a Zeneszerző gondolatait, és a művelt látó muzsikusok igénylik a kottát, nem hallás után tanulnak!
Berta Edina
