A világon számtalan dologról gondoljuk – sokszor magunk, látássérült emberek is -, hogy számunkra elérhetetlen. Nos, a sport a lehetetlen fogalmát újra és újra meghazudtolja. Nemrégiben indított sorozatunk célja a látássérült emberek érzékelési sajátosságaihoz igazodóan adaptált sportágak bemutatása. Valószínűleg többeknek okozott meglepetést az adaptált tenisz és a jégkorong. E rövidke írás tárgya talán még meghökkentőbb: adaptált tőrvívás látássérülteknek.
A sportág adaptációja az I. Világháború után jelent meg, és célja kezdetben a háborúban megvakult katonák rehabilitációjának elősegítése volt. A vívásnak a tájékozódási képességekre gyakorolt pozitív hatását hangsúlyozza Rabih Dow amerikai tájékozódás és közlekedés tréner, akinek a témában megjelent írása – angol nyelven – itt olvasható: https://afb.org/aw/summer2026/Rehabilitative-Fencing
A cikkben a szakember elmagyarázza, hogy a vívás során párhuzamosan kell a látássérült sportolónak a hallására és a testérzeteire figyelnie, miközben egy pillanatra sem állhat meg. Ez a mozgásforma tehát pont annyira dinamikus kihívást jelent, mint a fehérbotos közlekedés, csak éppen korlátozott nagyságú térben. Az adaptált vívás a tájékozódás és közlekedés során használt fontos készségeket fejleszti, köztük a hallási figyelmet, az egyensúlyt és a koordinációt.
Az adaptáció fontos eleme, hogy a vívók a tőröket összeérintve kezdik meg a küzdelmet, és folyamatos fizikai kontaktusban maradnak. Csak szúrni szabad, tilos vágó mozdulatokat végezni. Az adaptált tőrvívás során a teljes felsőtest érvényes találati felület, így a karok is. A tőr végére a sportolók biztonsága érdekében lehet a szokásosnál nagyobb gombot rögzíteni. A találatokra nem csupán fény-, hanem hangjelzés is figyelmeztet. A technikai elemek –nagyrészt megegyeznek a hagyományos tőrvívással. A könnyebb tájékozódás érdekében a látássérült játékosok a látókhoz viszonyítva kisebb páston küzdenek, a játékteret pedig lábbal jól érezhetővé kell tenni, pl. szőnyeggel.
A sportág fejlődik, Európában különösen Olaszországban és Spanyolországban űzik, de egyáltalán nem mondható világszerte ismert és elterjedt adaptált sportnak. Az Amerikai Egyesült Államokban kivételes a Carol Center for the Blind gyakorlata: az intézményben 1954. óta a látássérült emberek rehabilitációjának része a vívás. Az alábbi, angolnyelvű videó e több, mint ötvenéves gyakorlatról mesél:
Dr. Gombás Judit
