Az elmúlt években egyre változatosabb szabadulószobákat készítettek világszerte. Magyarországon is több cégnek fő profiljává vált ilyen jellegű pályák megvalósítása. Viszont látássérült ismerőseim rendre arról meséltek, hogy nem tudták élvezni a programot. Ugyanis a szabadulószobák több, mint 90%-a vizuális alapokon nyugszik. Ezeken a pályákon még gyengénlátó játékosként sem kivitelezhető – vagy csak nagyon sok segítséggel – a szabadulás, az élmények helyett marad a csalódás. Így nagyon megörültünk, mikor egy olyan szabaduló szobát találtunk, mely vak személyek számára is teljesíthető, már ha a csapat elég kreatív.

A Lidércnyomás nevezetű szabadulószoba a Pániq-szoba (Szabadulószoba Kft.) egyik berendezett helysége, ahol szinte teljes a sötétség, így más érzékszerveinkre és logikánkra támaszkodva kell rájönni, hogyan szabadulhatunk ki a szobából.

A szabaduló szobába való belépés előtt érdemes elolvasni a Pániq-szoba hivatalos oldalán megtalálható leírást:

„Egy nap kirándulni indultok a barátaitokkal. Hallottatok rémtörténeteket egy elhagyatott házról, ami a hegy északi részen található! A szóbeszéd szerint a hegy ezen részén mindig éjszaka van, a ház pedig elátkozott. Sokszor hallottatok már ilyen históriákat, ám egyik sem bizonyult valósnak, így most sem féltek. Beléptek a házba. Üres! Egyedül a padláson találtok egy több száz éves könyvet, melyben egyetlen írás szerepel:

Afferare aglio e Aliola agrario!

Amint felolvassátok, a padlóra zuhantok és mély álomba merültök. Vagy mégsem? Foglyul estek az Árnyban, a helyen ahol a rémálmok születnek és foszlanak köddé az álom és valóság mezsgyéjén. Egyetlen esélyetek van felébredni, egy régi, ismerős dallam.”

Ahogy erre fel is hívják a figyelmet, érdemes „játszós” ruhával készülni zárt cipővel.

A pályát 12 éves kortól ajánlják, nehézsége magas, egyszerre maximum 4 fő részére ajánlott.

A mi négyes csapatunk elég vegyes volt, igazából ennél vegyesebb nem is lehetett volna: egy ép látású, egy gyengénlátó, egy aliglátó és egy vak személy alkotta a teamet. De mindegy is volt, mivel odabent mindenki a „sötétben tapogatózott”.

A pálya témájából adódik, hogy voltak félelmetes pillanatok. Emellett a rengeteg nevetés és az érzés, hogy egyre közelebb vagyunk a megoldáshoz,  mindannyiunk számára emlékezetessé varázsolta a pályán töltött időt.

További információk:
https://paniqszoba.hu/lidercnyomas

Puskás Anett