Nemrégiben a látássérült emberek számára adaptált sportágakat bemutató sorozatot indítottunk. Az alábbiakban egy olyan sportról lesz szó, amely annak ellenére viszonylag kevéssé ismert hazánkban, hogy közel húsz éve űzi egy maroknyi lelkes vak és gyengénlátó sportoló. A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) szervezésében heti rendszerességgel edzhetnek az érdeklődők Budapesten. Lássuk hát, mi is a vakfoci!

 

 

A sportág gyökerei az 1920-as évekig nyúlnak vissza, amikor Európa és Dél-Amerika szerte vak fiatalok kezdtek a látássérült tanulók speciális iskoláiban futballozni. Nemzeti bajnokságot először Brazíliában rendeztek 1974-ben. A sportág gyorsan elterjedt világszerte, és a B1-es, azaz vak, vagy minimális fényérzéssel rendelkezők mezőnye 2004-ben az athéni paralimpián hivatalosan is bemutatkozott.

 

A vakfocit öt-öt játékos játssza – angolul ezért leggyakrabban five-a-side footballként említik, ami az egy térfélen tartózkodó öt játékosra utal. A pályán négy látássérült mezőnyjátékos és egy látó vagy gyengénlátó kapus szerepel csapatonként. A B1-es, valamint a B2-es és B3-as játékosok – utóbbiak aliglátók és gyengénlátók – külön mezőnyben játszanak. A B1-es mezőnyjátékosok szemtakarót viselnek annak érdekében, hogy mindenki azonos feltételek mellett játszhasson, függetlenül attól, hogy van-e bármilyen kismértékű látása.

 

A játék speciális csörgő focilabdával zajlik. Nagyon fontos, hogy a nézők csendben maradjanak a meccs közben, mert a zaj megnehezítheti a játékosok tájékozódását. Paradox módon egy vakfoci meccsen azt tapasztalhatjuk, hogy míg a szurkolók csendben drukkolnak, addig maguk a játékosok folyamatosan beszélnek, kiabálnak egymásnak. Ez nem meglepő, hiszen nemcsak azt kell tudniuk, hol van a labda, hanem azt is, hol járnak a csapattársak és az ellenfél. A vakfociban különleges szabály, hogy a labdát megszerezni próbáló játékosnak hangosan be kell kiáltania: „Voy!”, ami spanyolul azt jelenti: „Megyek!”. Ez segít elkerülni az ütközéseket.

 

A vakfoci mérkőzéseket palánkos pályán játszák, ami  egyaránt segíti a labda játékban tartását és a tájékozódást. A pálya hossza 40-42 m, szélessége 20-22 m. A mérkőzés két 20 perces félidőből áll. A csapatokat edzőjük, a gyengénlátó vagy látó kapus és a kapu mögött álló, látó irányító is szóbeli instrukciókkal segíti.

 

Azok a látássérült játékosok, akik rendszeresen futballoznak, tapasztalhatják a speciális sport jótékony hatásait, hiszen a  vakfoci hatékonyan fejleszti a hallást és a térbeli tájékozódást is.

 

Minden érdeklődőt biztatunk, hogy  keresse a LÁSS-t, és próbálja ki a vakfocit!

 

Köszönetnyilvánítás

A sorozat eddigi részeit önkéntesként lektorálta Forgács Szabolcs, aki a bemutatott adaptált sportágak ismerője. Hálás vagyok a segítségéért!

 

Dr. Gombás Judit