Mindazok, akik ezt a cikket elolvassák, legyenek azok látássérült vagy látó, laikus avagy „szakavatott” Érdeklődők, a magyar Braille-írással kapcsolatos előzetes ismereteiket egyrészt felfrissíthetik, másrészt további hasznos és érdekes tudnivalókkal bővíthetik.
Melyek azok az alapvető ismeretek, amelyeket feltehetőleg a legtöbb ember tudhat a magyar Braille-írásról?
Azt mindenképpen, hogy:
– Magyar Braille-írás létezik.
– Ez a vak emberek írásrendszere, amit tapintás útján olvasnak.
– A vakírás pontrendszerű írásrendszer, azaz különböző pontkombinációk alkotják a betűket és írásjeleket.
Sokan tudhatják azt is, hogy:
– Nemcsak magyar Braille-ábécé létezik, hanem a különböző nyelvek nyelvi sajátosságaihoz igazodva beszélhetünk úgynevezett nemzeti Braille-ábécékről. Van tehát külön angol, német stb. Braille-ábécé. Az idegen nyelvet tanuló látássérült személyek számára rendkívül hasznos, hogyha az általuk tanult nyelv Braille-rendszerét is elsajátítják.
– A különböző nemzeti Braille-ábécék közös alapja a Louis Braille által kidolgozott Braille-ábécé.
– Louis Braille pontrendszerű írásának ujjbegynagyságú területen elhelyezkedő 6 db pont az alapja.
Ám meglehet, hogy arra csak most csodálkoznak rá néhányan, hogy:
– A Braille-írással nem csupán kis- és nagybetűket, valamint írásjeleket tudunk megjeleníteni, hanem:
– számokat és műveleti jeleket is, továbbá:
– kémiai, fizikai, számítástechnikai jelöléseket,
– komplett kottát minden szükséges jelöléssel együtt,
– sakkleírásokat és
– számos szabadidős tevékenységhez (pl. kézimunkához mintaleírásokat, játékhoz feladványokat) Braille-anyagokat.
Arra pedig talán igazán kevesen gondolnak, hogy:
– A magyar Braille-írás a XXI. században is fejlődőképes és korszerű írásrendszer,
– lépést tart a modern kor technikai kihívásaival,
– és nyilvánvaló előnyt biztosít azon látássérült emberek számára, akik készség szinten ismerik és használják a mindennapok kihívásai közepette.
– Ma már Braille-írást nem csupán speciális nyomtatással készülő, vaskos, papír alapú könyvek formájában olvashatunk, hanem akár számítógéphez csatlakoztatott vagy attól függetlenül is működő Braille-kijelző segítségével is. Ez a remek eszköz kiválóan kiegészíti és támogatja az informatikai akadálymentesítés célkitűzéseit is.
– Ez a segédeszköz iPhone-hoz is csatlakoztatható, nagyszerű munkaeszköz.
– A Braille-kijelzőkön a pontokat fel-le mozgó tüskék jelenítik meg.
– Sajnálatos azonban, hogy ez a segédeszköz rendkívül sokba kerül, emiatt, noha Magyarországon is volna rá igény, széles körben még nem terjedt el.
Érdekel ki és milyen logika alapján alkotta meg a vak emberek pontírását?
A francia származású Louis Braille alkotta meg a pontírást. A pontírás alapja 6 db pont, amelyek a dobókocka 6 db pontjához hasonlóan helyezkednek el, azaz 2 oszlopban, egymás alatt 3 db pont. Ezeket a pontokat meg is számozzuk. A bal oldali felső pont az 1-es, a középső a 2-es, az alsó a 3-as pont; a jobb oldali felső pont a 4-es, a középső az 5-ös és az alsó a 6-os pont. Braille a betűk pontszámainak kialakításában a következő szempontot vette alapul:
A latin ábécé első 10 betűjét a felső 4 pontokból alkotta meg, ezek:
A b c d e f g h i j
Az ábécé soronkövetkező betűcsoportját úgy képezte, hogy az alsó pontok közül a meglévő betűkhöz a hármas pontot kapcsolta hozzá, így jött létre:
K l m n o p q (ma is ez a nemzetközi q betű pontszáma, eltér a magyartól) r s t.
Majd ezt követően a két alsó pontot, a hármas és hatos pontot is hozzákapcsolta az első sor betűinek pontszámához:
u v x y z (a nemzetközi z betű pontszáma eltér a magyartól).
Az írásjeleket pedig úgy hozta létre, hogy az ábécé első sorába tartozó betűket egy szinttel lejjebb csúsztatta, így azok alapvetően a hatpontrendszer alsó négy pontjának kombinációit tartalmazzák.
A hatpontrendszer, ha a teljesen üres szóközt és a teli hatpontot is beleszámítjuk, mindössze 64 variációs lehetőséget biztosít a pontkombinációk megalkotására.
Vajon a magyar Braille-rendszer hogyan használta fel a hatpont adta variációs lehetőségeket?
A magyar Braille-rendszer alapja a Louis Braille által megalkotott hatpontrendszer. Elődeink a XX. század elejére dolgozták ki a magyar Braille-ábécé pontkombinációit úgy, hogy az számos tükörbetűt tartalmaz. További érdekessége az, hogy a 7 db kétjegyű mássalhangzót egy pontkombinációval jelöljük. A teljes magyar ábécé 42 betűt foglal magában, hogyha a dz és a dzs betűket nem számítjuk bele. Ebből következik, hogy a 64 variációs lehetőségből a magyar Braille- betűkészlet 42 pontkombinációt használt fel. Ez lényegesen több, mint amennyit számos idegen nyelv a maga Braille-betűalakjainak megjelenítésére alkalmazott.
Ehhez hozzászámolhatjuk az alapvető írásjeleket, az úgynevezett nagybetűjelet és számjelet, valamint néhány speciális matematikai jelölést, és megállapíthatjuk, hogy a magyar pontírás a pontvariációs lehetőségek összességét maximálisan felhasználta. Ez az oka annak, hogy számos pontösszetétel különböző összefüggésben más-más jelentéssel bír.
Jó, ha tudjuk, hogy:
– A Braille-írás egyik sajátossága az, hogy megkülönböztetünk úgynevezett teljesírást és rövidírást.
– A teljesírás értelemszerűen azt jelenti, hogy a szövegben minden egyes Braille-betűt megjelenítünk. A rövidírás pedig azt jelenti, hogy bizonyos szabályszerűség alapján rövidített formában írjuk a szöveget.
– Annak idején a rövidírások megjelenését a Braille-karakterek meghatározott méretéből adódó terjedelem indokolta.
– Beszélhetünk úgynevezett kis-, közepes és nagyrövidírásról, amelyek a nyelvi sajátosságokat figyelembe véve kerültek kidolgozásra.
– A rövidírások alapvető célja az írás és olvasás sebességének növelése, valamint a helytakarékosság volt. Angol és német nyelvterületeken a nagy példányszámú kiadványok ma is rövidírásban jelennek meg.
– Magyarországon az úgynevezett kisrövidírás vált szélesebb körben ismertté, de többféle közepes és nagyrövidírás is létezik, bár ezeket napjainkra már nagyon kevesen ismerik és alkalmazzák.
Értesültél már arról, hogy:
– A magyar Braille- teljesírás rendszerében az MVGYOSZ keretein belül működő Braille-bizottság modern korunk igényeihez, követelményeihez igazodva 2011—2016 között néhány jelentős változtatást eszközölt?
– Ezek a változások lényegében a pont, a gondolatjel és a zárójelek pontszámát érintették?
– Az újítások célja az egyszerűsítés és egységesítés volt, illetve olyan új jelölések megalkotása, amelyek létrejöttét a számítástechnika fejlődése indokolta?
– Mindezek mellett elengedhetetlen követelménynek tekintették a magyar pontírás szabályrendszerének a magyar helyesírás szabályaihoz, ezáltal a síkírásos gyakorlathoz történő igazítását/közelítését?
Miért érdemes megtanulni a Braille-írást a XXI. században is?
A Braille-írás, a cikk írójának meggyőződése szerint, nem elválasztja a látó és a látássérült embereket, hanem hatékony – ugyanakkor nem kizárólagos – eszközül szolgál a látásukat vesztett személyek számára ahhoz, hogy minél többféle módon kibontakoztathassák képességeiket a maguk és környezetük, illetve a szélesebb társadalmi csoportok javára.
Továbbá vitathatatlanul a pontírás a vak vagy aliglátó emberek számára az egyetlen lehetőség arra, hogy megtapasztalhassák az önálló olvasás élményét. Az önálló olvasás élménye semmiképpen sem azonos egy adott személy vagy valamely beszédszintetizátor által felolvastatott szöveg meghallgatásával.
Arany János az olvasással kapcsolatosan így fogalmazott: „Az olvasás által napról napra valami ragad az emberre, és utóbb azt veszi észre, hogy más emberek szinte szívesen hallgatják a beszédjét, mert igaz az, hogy aki tanult valamit, még a nyelve is könnyebben fordul a szájában…”
„Ha találkoztak már a hétköznapokban Braille-pontokkal teleírt papírral, akkor előszörre bizonyára kicsit megriadtak, mert első ránézésre nem láttak egyebet, mint fehér papíron irdatlan mennyiségű ugyancsak fehér színű pontok keszekusza halmazát, végtelennek tetsző pöttytengerét, amelyben lehetetlenség eligazodni. Emlékszem, ez volt az én legelső benyomásom is a pontírásos betűk rengetegéről, amikor kb. tízéves koromban a Vakok Általános Iskolájában első ízben volt alkalmam kinyitni egy Braille-könyvet, amelynek mindkét oldala sűrűn tele volt pöttyözve. Azt gondoltam magamban, sohasem fogok egyetlen szót sem kibogarászni a pöttyözönből. De aztán mégiscsak sikerült. Nagyjából másfél hónappal később történt, akkor, amikor már a fejemben volt szinte valamennyi „rejtjeles” betűalak pontszáma, az ujjaimmal pedig lankadatlan szorgalommal gyakoroltam a tapintás útján történő felismerésüket. Vágyva vágytam arra, hogy újra átélhessem az olvasás örömét. Ezért ez a vágyakozás időről időre arra sarkallt, hogy a ritkasoros ábécéskönyvből a sűrűsoros könyvek „titkosírásos” lapjai közé kalandozzak, és újra meg újra megkíséreljem az oldalamat furdaló kíváncsiságomnak olyannyira ellenállni látszó, seregnyi pont megfejtését. Emlékszem, egyszerre csak értelmes szavakká állt össze néhány ravasz betű a pontok sokaságából úgy, hogy magam is meglepődtem a sikerélményen!
Az első mesecím, amelyet végre ki tudtam silabizálni, a következő volt: A kőleves.”
(Bieber M: Bevezetés a Braille-írás-olvasás „rejtelmeibe” 10. old.)
Bieber Mária
