Írott és hangzó sajtóban megjelent cikkek, riportok A jövő kilátásai programmal kapcsolatban.
A jövő kilátásai
Ahogy a Vakok Világa 2017. október 9-i számában is megjelent elnöki beszámolóban (június 13. – szeptember 14. időszak) tudattuk az olvasókkal, elindult egy új projekt dr. Csocsán Emmy kezdeményezésével, melyben a szövetség együttműködik a középiskolás tanulók tanulás-tanítási helyzetének felmérése és a „jó gyakorlat” elemzése alapján a feltételek javítását szolgáló javaslatok kidolgozása érdekében. A projekt A jövő kilátásai nevet viseli.
A projektet koordináló munkabizottság vezetője dr. Nagy Sándor, a MVGYOSZ elnöke, munkatársai: dr. Csocsán Emmy gyógypedagógus, egyetemi tanár, Kuminka Györgyné gyógypedagógus, történelem és orosz szakos tanár, Puskás Anett érdekképviseleti előadó és ifjúsági referens, MVGYOSZ.
A projekt vállalt feladatai:
A célcsoporttal foglalkozó intézmények, az érintett látássérült fiatalok, családtagjaik, tanáraik felkeresése és felkérésük az együttműködésre.
A munkamódszerek kidolgozása.
Célzott adatgyűjtés, az adatok kiértékelése.
A pozitív és negatív gyakorlat és kihatásaik elemzése.
Az elmúlt hónapok történései: adatbázist generáltunk a témában érdekelt intézményekről, több intézménnyel felvettük a kapcsolatot, a szegregált intézményekben elkezdtük az interjúk készítését azok munkatársaival, több egyesülettel felvettük a kapcsolatot, akik jelezték támogatási szándékukat.
A következőekben középiskolák vezetőségével és munkatársaival fogunk kapcsolatot teremteni.
Ha szeretnék önök is ötleteikkel, tapasztalataikkal támogatni a projektet, s ezáltal elősegíteni a látássérült fiatalok tanulási-tanítási helyzetének javítását, Puskás Anett fogadja jelentkezésüket info.mvgyosz@gmail.com mail címen.
Puskás Anett projekt munkatárs
A jövő kilátásai – nyílt kerekasztal beszélgetés
2018. november 19-én a centenáriumi fehérbot heti rendezvénysorozat keretében a Jövő Kilátásai projekt szervezői egy konferenciára hívták meg az érdeklődő fiatalokat, tanárokat és a segítő szakembereket. A projekt elsődleges célkitűzése a középiskolába járó látássérült tanulók tanulási feltételeinek áttekintése, jó gyakorlatok gyűjtése és eljuttatása az iskolákba és az őket támogató szervezetekhez. Ennek egyik fontos állomása volt a projektet a nyilvánosság előtt bemutató konferencia, melyen több mint 100 fő vett részt.
A rendezvényt a projekt felelős vezetője dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke, s egyben a projekttel foglalkozó munkabizottság elnöke nyitotta meg, majd Orsós Zsolt, az EMMI Fogyatékosságügyi Főtitkára köszöntötte a résztvevőket.
A munkabizottság tagjai: dr. Csocsán Emmy gyógypedagógus, egyetemi tanár, Kuminka Györgyné gyógypedagógus, történelem és orosz szakos tanár, valamint Puskás Anett érdekképviseleti előadó és ifjúsági referens betekintést nyújtottak a projektet megelőző időszakba, illetve a projekt kezdeteibe, ezzel felhívva a figyelmet arra, milyen régóta szükségszerű, hogy az érintettekkel együttműködve tegyünk az elérhető oktatásért.
A konferencia 4 előadásnak adott lehetőséget, melyek jó gyakorlatokat mutattak be, illetve olyan projekteket, amik jó gyakorlatokká szeretnének válni.
Elsőnek Füller Noémi (gyógypedagógus hallgató ELTE BGGYK) és látássérült volt diákok ragadták meg a mikrofont, akik arról beszélgettek, milyen élményeik voltak a középiskolában. Jó gyakorlatként elhangzott például, hogy érdemes megbeszélni a tanárral, hogy ne hagyják ki őket a kirándulás élményéből, legyenek ők is nem csupán a tanulás, hanem az osztály, mint közösség aktív részesei. Szintén fontos jó gyakorlat volt, hogy elmondjuk szükségleteinket. Így ha igényünk van arra, hogy a tanár felolvassa, mit ír a táblára, akkor beszéljük meg vele. Minden jó gyakorlatot, ami elhangzott, a projekt munkatársai összegyűjtöttek. A második beszélgetés során a jelenlegi és egykori integrált látássérültek közösségének két alapítója, Kardon Annamária és Velegi Dorottya beszélt a csoportjuk funkciójáról. A csoport célja, hogy segítse mindazokat, akik érintettek a „látássérült ügyben”, így nem csak látássérültek, de például szülők is csatlakozhatnak a csoporthoz. A csoportban lehetőség van megkérdezni a csoporttársakat, legyen szó tanulásról, viseletről, egy kulturális programról, vagy tájékozódásról. A közösség aktív, így akinek valamilyen kérdése van, nyugodtan keresse fel őket.
A harmadik előadást Fejes-Martinez Krisztina tartotta, aki a Salva Vita Alapítvány munkatársa. Az előadás az „Adj egy ötöst!” projektről szólt, ami a középiskolás fiatalok és tanáraik szemléletformálására törekszik tapasztalati szakértők közreműködésével. A különböző „miniprojektek” egy-egy olyan napot takarnak, melyeket a diákok terveznek meg az osztályfőnökük segítségével és aktívan csinálnak egy-egy tevékenységet a tapasztalati szakértőkkel akadálymentesített körülmények között. A projektnek ez a második éve, s ma már nem csak a középiskolásokhoz, de a felső tagozatos diákokhoz is eljut. Az előadás kapcsán egy látássérült kislány, Strenner Hajnal Csillag is ellátogatott hozzánk, aki elmondta, milyen jó élményekkel gazdagodott az egyik „Adj egy ötöst!” nap alkalmával. A programról egy videót is megtekinthettünk, melyet a diákok saját maguk verselve „narráltak”. Ha valaki szeretné, hogy az osztálya részt vegyen a versenyben, keresse fel a www.adjegyotost.hu oldalt.
A következő előadást Puskás Anett tartotta, mely a 100-ast egy 100-asért!” című projektről szólt, ami egy teljesen új kezdeményezés. A projekt a látássérültek sportolásáról, aktív szabadidő eltöltésének motiválásáról szólt. A versenyzőknek a facebookon meghirdetett felhívás alá kellett a szabályoknak megfelelően kommentben feltölteniük a megmozdulásokat, megnevezve milyen tevékenységet folytattak, hány kilométert tettek meg. A kedvelések száma határozta meg a győzteseket is. Az vehetett részt a végső összecsapásban, aki megtette a minimum 100 km-t, mely után esélye nyílt hazavinni a 100 000 Ft értékű sportszervásárlási utalványt. A verseny résztvevőinek kötelezően fel kellett tölteniük 3 fényképet, ami bizonyítja a táv megtételét. A verseny azóta véget ért. 2 egyéni és 2 csapat gazdagodhatott egy-egy 100 000 Ft értékű utalvánnyal. A verseny több mint 3 hónapig tartott és több mint 38 000 embert ért el. „Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, melyek tanulmányozása után, a versenykiírást fejlesztve, szeretnénk a jövőben is elindítani a versenyt.” Az előadás célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a testnevelés órák alóli felmentések ellenzésére.
A konferencia negyedik előadását Angyal Gábor, az MVGYOSZ szakmai vezetője és Sebesi Éva, az adaptáló csoport vezetője tartotta a tankönyvek egyenlő esélyű hozzáféréséről. Az előadók elmondták, hogy egy tankönyv adaptálása több precíz munkát megkövetelő feladatból tevődik össze, ezért egy igen időigényes folyamatról beszélünk. Fontos, hogy az oktatási intézmények a megadott határidőkön belül megküldjék azon könyvek listáját, amikre szükségük van az ott tanuló látássérült diákoknak.
Az esemény jelentős felismerése volt, hogy a szövetség és a diák közötti közvetett kapcsolat (ugyanis a tankönyvek igényét mindig az oktatási intézménynek kell jelezni) sokszor problémát okoz, ha a diák valamilyen negatívumot tapasztal az elkészített tankönyv feldolgozása során. Ebben az esetben érdemes rögtön az MVGYOSZ-szel felvenni a kapcsolatot, hogy az adott ügyben gyors lépések történjenek.
A konferencián több hozzászólás is azt bizonyította, hogy nem csak a középiskolákban, de a felsőoktatásban is gyakran találkoznak problémákkal a látássérült hallgatók, amire szintén nagy figyelmet kell fordítani.
A konferencia után egy szabad beszélgetés vette kezdetét a délutáni Teaházban, ahol a résztvevőknek finom szendvicsek és különleges ízű teák mellett volt lehetőségük megbeszélni azokat az észrevételeket, amikre a rendezvény hivatalos részében nem volt idő.
A Teaház ideje alatt Marge jött el hozzánk énekelni, majd a Kotta Nélkül Band zenéjét hallgattuk. Aki kitartó volt, még egy vicces karaoke partyban is részt vehetett.
A rendezvény moderátora Pál Zsolt rádiós-műsorvezető volt.
Arra kérünk minden érdeklődőt, hogy hallgassák meg a felvételt és reagáljanak a szervezes@mvgyosz.hu mail címen azok is, akik nem voltak jelen.
Kérjük, küldjenek jó gyakorlat elérhetőségeket folyamatosan.
A jövő kilátásai projekt előtt még hosszú az út. De a közös érdek, ami mögött rengeteg ember áll, segíti eljuttatni célja felé. Ez az időszak a helyzetfelmérés időszaka, aminek során tapasztalt akadályokat, azok okainak elemzését, azok elhárítására tett javaslatait a munkabizottság ajánlás formájában eljuttatja az illetékes intézményekhez. Ezen célok eléréséhez vezető út kezdetének egyik fontos állomása volt ez a konferencia. Egy szükséges alapot adott a 2019-ben tervezett rendszeres találkozóknak, melyek az Együtt a jövőnkért nevet viselik. A találkozókra szintén várjuk az érintetteket, kevésbé hivatalos formában, mint ahogy a konferencia zajlott. Az első alkalom témája: A megfelelő panasztétel. Sokszor lehet tapasztalni, hogy valaki problémába ütközik, és egyszerűen nem tud továbbjutni. Pedig lehetséges, hogy a megoldás nem is lenne messze, de az odavezető utat mégsem találják meg. Magyarországon nem mondhatjuk, hogy nagy kultúrája lenne a megfelelő panasztételnek, ami nem a célból születik, hogy ártsunk a másik félnek, hanem azért, hogy megoldjuk saját, vagy társaink problémáját. Ha szeretnénk, hogy a dolgok minél előbb a megfelelő irányt vegyék az oktatás területén, szükségünk van arra a képességünkre is, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet problémáink kifejtésére, s megfelelően képviseljük érdekeinket. Meg kell tanulnunk különbséget tenni panaszkodás és panasztétel között. Ami egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban mégsem működik. Ez az első lépése annak, hogy a problémákra megoldásokat találjunk. A témához szorosan kapcsolódik az érdekképviselet is, így erről is fogunk beszélgetni. Az első alkalom 2019. január 30-án, 16:00-kor lesz az MVGYOSZ Hermina termében (1146 Budapest, Hermina út 47.). Várunk szeretettel minden kedves tenni vágyó érdeklődőt!
Puskás Anett és Csocsán Emmy
Együtt a jövőnkért
Találkozót tartott A jövő kilátásai munkacsoport Együtt a jövőnkért címmel 2019. január 30-án az MVGYOSZ székházában. A találkozóra eljöttek tanárok, gyógypedagógusok, szülők, illetve volt és jelenlegi középiskolás diákok. A hozzászólásokat név nélkül rögzítettük. Ezzel próbáltunk teret adni a teljes őszinteségnek.
A találkozó dr. Nagy Sándor köszöntőjével kezdődött, majd Puskás Anett projektmunkatárs ismertette a nap céljait és menetét. A találkozó egyik fő célja volt, hogy bővüljön a munkacsoport, mely meg is valósult.
Az eseményen egy személyes példa keretében tárgyaltunk az egyéni érdekérvényesítésről. A különböző esetek megmutatták, hogy napjainkban is nagy problémát jelent még a gyengénlátó tanulók küzdelme a felett az előítélet felett, hogy megjátsszák látássérültségüket. Az emberek nagy része még mindig nem ismeri a gyengénlátó személy fogalmát. Erre világítottunk rá 2018-ban Németh Orsolyával, melyben javasoltuk egy Gyengénlátó Bizottság létrehozását. Ezt az elnökség elfogadta, ám a bizottság tagjának azóta sem jelentkezett senki. Pedig az ügy nagyon sürgős.
A kör végén azt a következtetést vontuk le, hogy sok esetben teljesen személyfüggő az, hogyan alakulhat egy látássérült sorsa. Ezt kiküszöbölve, ha a személlyel való tárgyalás során nem jutunk eredményre egy olyan helyzetben, ahol az esélyegyenlőség hiányát tapasztaljuk, a hivatalos utat kell választanunk. Ha problémánk van egy ügyben, meg kell keresnünk az ahhoz kapcsolódó illetékes személyt hivatalos úton. Középiskolában először az adott tanárhoz, majd ha nem jártunk eredménnyel, az osztályfőnökhöz, s végül az igazgatóhoz kell fordulnunk hivatalos úton. Egyetemeken ebben nagy segítséget tud nyújtani az adott kar fogyatékosságügyi koordinátora. Ha az oktatási intézményben az adott tanuló nem jár sikerrel, segítségért fordulhat a lakóhelyéhez tartozó látássérült egyesülethez, illetve az MVGYOSZ-hez.
Az MVGYOSZ ugyanis fontosnak tartja, hogy minden szolgáltatás egyenlő mértékben elérhető legyen. Ami nem ennek megfelelően, vagy az adott látássérültre vonatkozóan hátrányosan működik, azon változtatni kell. Így fontos kiemelni azt is, ha valaki az MVGYOSZ szolgáltatásaiban (tankönyvellátás, segédeszközbolt, stb.) tapasztal problémát, az hivatalos úton jelezze. Erre jelenleg a szakmaivezeto@mvgyosz.hu mail címen van lehetőség.
A találkozó második felében a résztvevőktől érdeklődtünk, mi az az egy dolog, melyet a legsürgetőbbnek tartanak az oktatás területén. A legtöbb válasz a megfelelő eszközök ingyenes biztosítása volt, illetve az akadálymentesség, kiemelten a weboldalakra, például az elektromos ellenőrző, vagy az elektronikus tanulmányi rendszer akadálymentessége. De ugyanúgy fontos a www.felvi.hu, és a középiskolák saját weboldalainak az akadálymentes elérése is.
A tankönyvellátás kapcsán beszélgettünk az adaptációs folyamat pénzügyi és humánerőforrás pótlásának, illetve az adaptált tankönyvek ingyenes elérhetőségének lehetőségéről, ennek megvalósítási formáiról.
Több külföldi tapasztalatot is behoztak a résztvevők a tutorálással kapcsolatban. A tutorálás elméleti, tanulmányi ismeretek és készségek gyarapítását jelenti, eredményközpontú tevékenység, időnként éppen a felzárkóztatás a célja. Ezt végezhetik felsőbb éves diákok vagy gyógypedagógusok. A Magyarországon működő iskolai közösségi szolgálati rendszer lehetőséget teremt ennek megvalósítására, de ennek is vannak hátulütői. Megtörténhet (s a megbeszélésen elhangzott példa alapján meg is történt), hogy csak kihasználják a segítettet egy-két leigazolt óráért cserébe. Ezért ennek megfelelő kialakítása komoly tervezést igényel. Ennek tárgyalása kapcsán az MVGYOSZ kapcsolatba fog lépni az Országos Diákönkormányzat képviselőjével.
A találkozón még szót ejtettünk az utazó tanárok mai helyzetéről. A középiskolás diákok ugyanis nincsenek megfelelő számú utazótanárral ellátva. A megoldást sok esetben az jelenti, hogy az oktatási intézmény egy asszisztenst vesz fel a diák mellé, aki segíti őt a scannelésben, jegyzetek készítésében, vagy az intézményen belüli közlekedésben. Ez a megoldás viszont elszigetelheti a látássérült diákot osztálytársaitól. Az autizmus spektrumzavarral küzdő diákok számára már működik egy rendszer Magyarországon, melyet az MVGYOSZ meg fog vizsgálni, hogy milyen minőségben adaptálható át látássérült diákok számára. A rendszer 4-5 osztálytársat jelöl meg egyszerre a sajátos nevelési igényű diák segítésére, így elkerülhető a kirekesztés.
A megbeszélés végén a résztvevők különböző feladatokat vállaltak a következő találkozóig, mely két hónap múlva lesz. Így ők is munkacsoportunk aktív tagjaivá váltak. Ezúton is köszönjük! Reméljük, minél többen így tesznek, s ezzel is segítik a látássérült diákok tanulását és tanítását.
A programról érdeklődni lehet: szervezes@mvgyosz.hu mail címen.
Puskás Anett projekt munkatárs
A Napközben című műsorban Puskás Anett, A jövő kilátásai projekt munkatársa beszél a projektről, az akadálymentes tanulásról.
Együtt a jövőnkért
Az MVGYOSZ Együtt a jövőnkért projektje azért jött létre, hogy közös tudástárat hozzon létre a vak és gyengénlátó diákok, szüleik és tanáraik számára, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, felvethetik a problémákat, megoldásokat találhatnak rá közösen, tanulhatnak egymástól. Legfőbb céljuk a számítástechnika adta lehetőségeket és az elfogadás elvét összehozva motiváló, továbbfejlesztő és egyedileg adaptálható, adaptálandó gyakorlatot kínálni az iskoláknak. Abban bíznak, hogy ezáltal a jövő diákjainak sokkal jobb kilátásai, lehetőségei adódnak, mint a korábban végzett tanulóknak.
Mivel a negatív élményekről általában jóval többet lehet hallani, a projekt kifejezetten a jó gyakorlatok összegyűjtésére koncentrál. A program keretében kéthavonta találkozókat, kerekasztal-beszélgetéseket szervez az MVGYOSZ, ahol az érintettek és az érdeklődők szabadon beszélgethetnek a vak és gyengénlátó tanulók oktatási kérdéseiről. A legutóbbi, március 20-i találkozón összesen 15-en vettek részt. A beszélgetők között voltak MVGYOSZ munkatársak, tanárok a Vakok Iskolájából, illetve a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolából, gyógypedagógusok és felsőoktatásban tanuló, látássérült diákok. A nap fő témája a tanár-diák kommunikáció volt, de természetesen más alapvető, fontos kérdések is előkerültek.
Rövid bevezető és a projekt céljainak ismertetése után mindenki bemutatkozott és dióhéjban összefoglalta saját tapasztalatait akár egyik, akár másik oldalról. Mivel mindkét oldal – tanár és diák is – képviselve volt, már itt akadtak véleménykülönbségek az integrált és szegregált oktatásról. Később ez még jobban kicsúcsosodott. Akik a Vakok Iskolájában tanultak néhány évet, és csak utána kerültek át integrált oktatásba, többségében arról számoltak be, hogy az itt megszerzett tudás és elfogadó hozzáállás adott nekik egy olyan magabiztosságot és alapot, amelyre utána stabilan építkezhettek az integrált iskolában, anélkül, hogy beilleszkedési vagy tanulási nehézségekkel szembesültek volna. A tanárok közül is többen hozzátették, hogy sokszor a legnagyobb probléma, ha rögtön integrált oktatásban kezd a diák, hogy nincs mire építkezni, így eleve sokkal lassabban tud haladni a tanuló, és ha nem kap segítséget, esélye sincs felzárkózni. A Vakok Iskolájában tanuló gyerekek többsége úgy megy középiskolába, hogy már ismeri a Braille-írást, tud jegyzetelni, vannak alapvető ismeretei a számítógép kezeléséről. Emellett szerencsés esetben megtanulta képviselni a saját érdekeit, hisz tudja, hogy a Vakok Iskolájának falain kívül szüksége lesz erre.
A következő felmerült téma a felmentés kérdése volt, főként matematikából, testnevelésből és számítástechnikából szokták felmenteni a látássérült diákokat az integrált iskolákban. A felmentés a beszélgetés résztvevői szerint legtöbb esetben sajnos nem a diák könnyebb boldogulását szolgálja, hanem az iskola és a tanárok felkészületlenségét jelzi. A vak és gyengénlátó embereknek különösen fontos a számítástechnika tudománya, hiszen a legtöbb munkakör, amelyben dolgozni tudnak számítógép-használatot igényel. A matematika oktatása számukra nem egyszerű, de nem is lehetetlen, szomorú, amikor még csak nem is próbálkoznak vele a tanárok. A testnevelésórák célja valójában a mozgás megszerettetése és napi rutinba való beépítése kellene hogy legyen, nem pedig a diák teljesítményének állandó mérése és a gyerekek egymáshoz való hasonlítgatása. Látó gyerekek között is óriásiak a különbségek, gyakran hallani, hogy az iskolai tesiórák egy életre elvették valaki kedvét a mozgástól, mert folyamatos kudarcra volt ítélve, amiért nem úgy teljesít, mint mások. A beszélgetés egyik egyetemista résztvevője arról számolt be, hogy számára egy alternatívát kínált az iskola, a testnevelés helyett úszni járhatott hetente háromszor, ő ezzel a cserével teljesen elégedett volt. A jelenlévő tanárok szerint viszont ezáltal elesett a közösségben mozgás és a csapatsportok élményétől, amire minden diáknak lehetőséget kellene biztosítani.
Egy pozitív példáról is beszámolt az egyik résztvevő tanár, elmondta, hogy egy Zalaegerszeg melletti kis faluban egy vak kislány érkezett az osztályba, és a tanára most tanulja a Braille-írást, hogy a lehető legjobban tudjon neki segíteni, illetve igyekszik minden tudást megszerezni, hogy a tanuló ugyanolyan lehetőségeket kapjon, mint társai.
Amit többen is hangsúlyoztak, hogy nem a jó és a rossz szinonimája az integráció és a szegregáció, mivel minden gyerek más, nincs egyetemes jó vagy rossz megoldás, de eredményes oktatás nem létezhet a tanár és a diák megfelelő kommunikációja nélkül. A tanárnak meg kell tanulni kérdezni, hiszen ha egy látássérült gyermek kerül be az osztályába, sehogy máshogy nem tudja felmérni, hogy mire volna szüksége. A tanulónak pedig magának kell a saját érdekeit képviselnie, de ezt is tanulnia kell valahol. Segíteni kell őt abban, hogy hogyan jelenjen meg egy új osztályban, hogyan mutatkozzon be, hogyan illeszkedjen be a többiek közé. A tanár és diák viszonya egy fejlődési út, amiben fokozatosan ki lehet alakítani a mindannyiuk számára kellemes és fenntartható együttlétet.
A Neumann iskolában minden év elején szemléletformáló hetet tartanak, ahol a fogyatékkal élő diákokkal élőben találkozhatnak a tanulók, együtt dolgozhatnak különféle projekteken, igyekeznek az integrációt ténylegesen megvalósítani, nem csak beszélni róla.
Utolsó témaként az érettségi és felmérők, tesztek adaptációja került szóba. Mivel sok tárgyból képek, ábrák is szerepelnek az érettségiben, nehéz adaptálni a feladatsort. A jelenlegi jogszabályok szerint bármilyen felmentés megadható, de a rendeletek és a napi gyakorlatok túlzott kötöttséget jelentenek. Megoldás lehet bizonyos tárgyakból a kizárólag szóbeli vizsga, itt viszont bejön a szubjektivitás kérdése, illetve az egyetem nem fogadhatja el a felvételi döntésnél.
A beszélgetésből tisztán kirajzolódik, hogy probléma rengeteg van, de ugyanúgy megoldási javaslat is. Az MVGYOSZ hisz abban, hogy a látássérültek oktatását nem fentről kell megreformálni, hanem az érintettek megkérdezésével, sok próbálkozással, tapogatózással, még több párbeszéddel, egymástól tanulva, közösen gondolkodva kell haladni egy olyan irányba, ami tanár és diák számára is elfogadható lehet.
Ádám Judit
Folytatódik a kemény munka – Együtt a jövőnkért
Múlt szerdán, 2019. május 29-én idén harmadszor gyűltek össze a látássérült diákok oktatásában érintett, tenni akaró szülők, tanárok, szakemberek és tanulók, hogy közös munkával egy jobb jövőt, jobb oktatási közeget teremtsünk közösen a gyerekek számára. Célunk létrehozni egy online tudásbázist, ahol szülő, tanár és diák egyaránt segítséget, megoldási ötleteket találhat a felmerülő problémákra.
A legutóbbi alkalmon az eddigiektől eltérő módon nem 1 kerekasztalnál mondhatták el véleményüket a jelenlévők, hanem 8 témaasztalnál adhatták tovább tapasztalataikat és észrevételeiket a jelenlévők. Így mindenki minden témában kifejthette álláspontját. Minden asztalnál ült egy MVGYOSZ-es kolléga, illetve felkért szakember, aki moderálta a beszélgetést, az érdeklődők pedig negyedórás rotációban váltották egymást az asztaloknál. Így mindenki lehetőséget kapott, hogy minden témához hozzászóljon, kollégáink pedig szorgosan jegyzetelték az elhangzott tippeket, tapasztalatokat. A módszer tréning szemléletben lett kidolgozva, melynek lényege a folyamatos mozgás és témaváltások keltette agyserkentés során a gondolatok összegyűjtése egy jó ügy érdekében, miközben új kapcsolatok és ötletek születnek meg.
Lássuk különféle témák szerint csoportosítva, hogy melyek voltak a legfontosabb új információk, ötletek, igények!
- Könyvek (tankönyvek, szakkönyvek, jegyzetek stb.)
Az asztalnál észrevételeket, fejlesztési javaslatokat lehetett megosztani a tankönyvellátással kapcsolatosan.
A résztvevők többsége egyetértett abban, hogy jól jönne a szövetség segítsége a rendelkezésre álló e-változatok beszerzésében a tankönyvekből, illetve szükségük lenne egy fórumra, levelezőlistára, ahol a diákok megoszthatják egymással a meglévő, beszkennelt könyveiket.
Ez szerzői jogi problémákba ütközhet, ugyanis van olyan kiadó, amely írásban, lepecsételve kötelezi a szövetséget arra, hogy az általa elküldött könyvet harmadik személynek ne adhassa ki. Így a könyvcserélgetés jogi részének mindenképp utána kell járni.
Több diáknak is probléma, hogy kizárólag txt-ben tud szövegeket olvasni, így megszületett egy JAWS és Office használatra felkészítő 3 napos tréning ötlete, melyben akár a szülők is részt vehetnének. Az érdeklődést hamarosan fel fogja mérni A jövő kilátásai munkacsoport.
- Tanulásban segítő eszközök
Ennél az asztalnál azokról a tárgyakról volt szó, amelyeknek a használatát az iskola elvárja vagy javasolja, illetve a diákokat a tanulásban, olvasásban, jegyzetelésben segítő eszközökről.
Előbbiről a diákok egyöntetűen szeretnének egy online elérhető listát kapni, hogy már a tanév elején lássák, mire lesz szükség az év folyamán. Elhangzott, hogy sokaknak ötlete sincs, hol tud pl. domború térképet, földgömböt vásárolni, így nagyon hasznos lenne, ha konkrét boltok, webáruházak elérhetőségét is megkapnák, ahol beszerezhetik a szükséges tárgyakat.
- Általános módszerek az oktatásban, melyek elérhető tudást biztosítanak
A rengeteg válaszból egy általános igazság rajzolódott ki: nincs biztos és vitathatatlan módszer, hiszen minden diák más-más módszerrel tanul eredményesen, másfajta segítségre van szüksége. Két dolog viszont alapvető elvárás kellene legyen a pedagógusok felé: egyrészt az empatikus, segítő és odafigyelő hozzáállás, ha látássérült gyerek kerül az osztályába, másrészt a tanár kreativitásának lehetőség szerinti minél jobb használata. Ugyanis a legtöbbször a legegyszerűbb módszerek segítenek, legyen szó bármiről: megkérdezni, figyelni és meghallani a diák igényeit, rendelkezésére bocsájtani a tananyagot akadálymentes formában, kreatívan segíteni a megértésben, jegyzetelésben, beilleszkedésben, iskolán belüli közlekedésben.
Többször került szóba egy konkrét eset, rengeteg diák tapasztalja, hogy a tanár saját szellemi termékeként félti a diákoktól az általa összeállított, kivetített diákat, és a látássérült gyerek külön kérésére sem adja neki oda, hogy abból könnyebben tanulhasson. Itt nyilvánvalóan általános hozzáállásbeli problémáról van szó, mely a tanárok szemléletformálásával és edukálásával elkerülhető lenne. Az Együtt a jövőnkért első alkalmával is a jogszerűtlen helyzetek ellen való fellépés módjáról beszélgettünk, hiszen ezt tartjuk az egyik legfontosabb témának az oktatásban. Fontos, hogy a diákok ki tudjanak állni magukért, ismerjék a hatalmi szinteket, ne rekedjenek meg egy nemet mondó tanárnál.
- Segítő módszerek tantárgy-specifikusan
A megszólalók szerint a legfontosabbak a minden tárgyból elérhető digitális tankönyvek és az akadálymentes érettségi tételek lennének.
Az egyes tantárgyakhoz kapcsolódva főként a digitális technikát hívnák segítségül, illetve minden tantárgyra igaz, hogy több szemléltetésre, akadálymentes, dombornyomott eszközökre lenne igény, hogy a látássérült diákok jobban el tudják képzelni az adott dolgot, amiről tanulnak, legyen szó földrajzról, kémiáról, biológiáról.
- Juttatások, támogatások, ösztöndíjak, tankönyvtámogatás, egyéb gyermekvédelmi program, segítség
A résztvevők javaslata szerint a rehabilitációs központok és az iskolák között kapcsolatnak kellene lennie, mivel főként a 16. évüket betöltött, fogyatékossággal élő fiataloknak adott esetben nagy szükségük lenne a központok által nyújtott szolgáltatásokra. Épp ezért a honlapon is szükséges őket ezekről tájékoztatni.
Az iskoláknak ezenkívül is kapcsolatban kellene lenniük olyan szakemberekkel, akik az integrált oktatásban segítséget tudnak adni akár a diákoknak, akár a pedagógusoknak. Felmerült egy nyugdíjas gyógypedagógusokból álló önkéntes szervezet ötlete, akik el tudnának utazni az egyesületek kérésére az adott iskolához, és fel tudnák készíteni a tanárokat a látássérült diákok fogadására. Az utazótanároknak nincs arra kapacitásuk, hogy az egyesületekhez is ők járjanak, mivel arra is kevés idejük van, hogy a látássérült diákokkal foglalkozzanak.
Az érettségi vizsga, valamint a felvételi vonatkozásában össze kell gyűjteni a fogyatékossággal élőkre vonatkozó speciális szabályokat, esetleges kedvezményeket, támogató gyakorlatot, ezekről tájékoztatni kell az érintetteket. A szabályozást, lehetőségeket nemcsak a diákok, de sokszor még a tanárok sem ismerik (például azt, hogy lehet Braille-írással vagy elektronikusan érettségit írni.)
Fontos lenne a különféle pénzbeli ellátásokkal, útiköltség térítéssel, közgyógy ellátással kapcsolatban informálni a diákokat, illetve szüleiket. A diákok többségének főként laptopra, okostelefonra és digitális nagyítóra lenne szüksége, de sok család nem engedheti meg anyagilag egyiket sem, így számukra nagyon hasznos volna, ha támogatással igényelhetnék meg ezeket.
- Segítő egyesületek, intézmények, országszerte/világszerte
A megyei segítő egyesületek vezetőinek és tagjainak tapasztalata az, hogy az egyesületekben kevés látássérült gyerek van, így nehéz közösséget teremteni, ám mégis ez a segítő intézmények legfőbb célja. Igyekeznek támogatni a fiatalokat az identitásuk megtalálásában, erősítésében, társakat adni melléjük, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Máshol a családdal tartanak szorosabb kapcsolatot a segítők, a gyerekeknek a tanulmányi pályázatokban, ügyintézésben segítenek inkább, megint máshol életvezetésben adnak tanácsokat. Rengeteg lehetőség van ilyen alapítványok programjaiban résztvenni, de az érintettek sokszor nem is tudnak ezek létezéséről.
Páran felvetették, hogy a legjobb minden iskolában egy segítő központot üzemeltetni, ahova ügyes-bajos dolgaikkal fordulhatnak a diákok.
- Kortárssegítés
Ennél az asztalnál felmerült a tematikus levelezőlisták, Facebook csoportok és a tanulóklubok ötlete, melybe nemcsak látássérült, hanem látó gyereket is várnának. Fontos lenne, hogy ne mindig a látássérült gyerekeket segítsék, hanem ők is megkapják a lehetőséget, hogy másoknak segítsenek, hiszen lehetnek olyan tantárgyak vagy területek, amiben ők a jobbak társaiknál.
Voltak, akik azt javasolták, hogy naponta más diáktársat utaljanak ki a látássérült gyerekek mellé, aki segít neki mindenben, amire igénye van, de sosem szabad szem elől téveszteni az önállóságra nevelés elvét, és engedni kibontakozni, érvényesülni vagy egyedül közlekedni a gyerekeket, akik képesek rá. Még jobb, ha minden gyerek szemléletformáló programokon vesz részt, így mikor látássérült diák érkezik az osztályba, a legtöbben önként és önszerveződő módon tudnak neki segíteni a beilleszkedésben.
- Egyéb javaslatok, észrevételek
Az utolsó asztalnál vegyes témákat dobhattak be a résztvevők, amelyekről szerintük fontos lenne beszélnünk. Ilyenek voltak például az érettségi és a nyelvtanulás, nyelvvizsga kérdése, mely kikerülhetetlen, ha a középiskolásokkal foglalkozunk.
Összességében a diákok életét legjobban a digitális technika vívmányai könnyítik meg, ezeket viszont meg kell tanulniuk használni. Így mindennek az alapja az informatikai felkészítés kellene legyen, természetesen látássérült diákokra specializálva. Ha megvannak az infós alapok, onnantól jöhet sorra az elektronikus érettségi és nyelvvizsga, e-tankönyvek, laptopra jegyzetelés.
Szóba került, hogy ne csak a tanároknak, de a szülőknek is kínáljanak szemléletformáló programokat az iskolák, hogy könnyebben tudjanak segíteni látássérült gyerekeiknek a tanulásban.
Fontos lenne nagyobb hangsúlyt helyezni az érdekvédelemre, megóvni a diákokat a kirekesztéstől, zaklatástól, illetve lehetőséget biztosítani nekik, hogy tudjanak kihez fordulni, ha ilyen éri őket.
Az összegyűlt anyag jó alapot képez a tervek szerint ősszel induló online adatbázishoz, köszönjük mindenkinek, aki részt vett a közös munkában!
Az oldal tartalmát tekintve jelentős segítséggel szeretne hozzájárulni a látássérült diákok oktatásának és nevelésének segítéséhez. Ez akkor sikerülhet, ha mindenhova eljut, ahol szükség van a segítségre. A terjesztés érdekében az alkalmon az MVGYOSZ egy motiváló pályázatot hirdetett meg diákok számára. A pályázat megtekinthető a következő linken:
http://www.mvgyosz.hu/hirek-hu/palyazat-diakoknak/
Ádám Judit
kommunikációs munkatárs
Megvalósult szükséglet – Informatika oktatás látássérült középiskolások számára 2. rész
Az MVGYOSZ szervezésében megvalósult informatika oktatás középiskolás látássérült fiatalok számára második napján dr. Nagy Sándor nevében Gulyásné dr. Bölkény Ágota, az MVGYOSZ jogtanácsosa köszöntötte a tréning résztvevőit. Néhány szóban elmondta, hogy az MVGYOSZ vezetősége számára fontos, hogy a látássérült diákok egyenlő esélyekkel induljanak pályájuk során. Felhívta a figyelmet a szövetség több szolgáltatására, melyet igénybe vehetnek a tanulók, így például a hangoskönyvtárra és a segédeszközboltra is. Ezután ismét kezdetét vette a komoly munka: a Microsoft Office Word menüszalagjának kezelésével és a vezérlőelemek használatával ismerkedtek a résztvevők a délelőtt folyamán. Az ebédszünetben meglátogatta a csapatot Gál Enikő, az adaptációs csoport munkatársa és Bors, a vakvezető kutya. Enikővel a vakvezető kutyákról beszélgettek a fiatalok, és mivel Borson nem volt hám, Enikő engedélyével meg is simogathatták a kutyust. A szünet után a szövegszerkesztő részletes tanulmányozása mellett már csak rövidebb időt tudtak a Microsoft Office Excel táblázatkezelővel foglalkozni a tanulók. De ebbe az időkeretbe is belefért a navigációtól kezdve a formázásokon át a függvények alapszintű ismeretéig minden. Majd a tréning után meg is fogadtuk Ágota tanácsát, és meglátogattuk a Szolgáltató Centrumot. Beszélgettünk az ott dolgozó munkatársakkal.
A napot fakultatív programként a Vakok Kertjében zártuk, ahol pingpongoztunk és hintáztunk egészen zárásig.
A tréning utolsó napját az optikai karakterfelismerés tanulmányozásával töltöttük. A kamera megismerése és használata mindenkinek érdekes élmény volt. Az optikai karakterfelismerő programok mellett megbeszéltük, hogy a 2019-es JAWS for Windows-nak is van karakterfelismerő része, melynek használata kép alapú pdf dokumentumnál insert + szóköz, ezután le kell ütni az o betűt, majd a d-t. Ha nem pdf-ről van szó, hanem valamilyen képfájlról (pl. jpg, bmp, png), akkor a billentyűkombináció annyiban változik, hogy a végén d helyett f betűt kell nyomni.
A matematikai leíró nyelveket gyakorlat útján szerette volna bemutatni Velegi István, az INFOALAP munkatársa. A tanulók operációs rendszereinek, illetve a képernyőolvasó különbözőségei miatt ez nem ment zökkenőmentesen. Így az INFOALAP felajánlott a tréningen résztvevők számára egy ingyenes pótló alkalmat a leíró nyelvekkel kapcsolatban. Az alkalmon lesz lehetőség a LaTex és MathML matematikai leírónyelvek kipróbálására. Az utolsó „tananyag” az okostelefonos alkalmazások voltak, mely során kaptunk még néhány tippet hasznos applikációk tekintetében.
A képzés végén megbeszéltük, ki hogy érezte magát és egy emléklappal búcsúztunk minden résztvevőtől. Egyetlen kérésük volt a résztvevőknek: legyen még hasonló alkalom.
Az elhangzottakról hanganyag készült, melyet minden tanulónak eljuttatunk az otthoni gyakorláshoz. Akit érdekel az anyag, írott változatban megtalálhatja az Informatika a Látássérültekért Alapítvány honlapján (http://infoalap.hu/).
A tréning ötlete A jövő kilátásai projekt találkozósorozatán, az Együtt a jövőnkért májusi alkalmán merült fel. A megvalósulás azt mutatja, hogy sikeresek ezek a találkozók. Érdemes eljönni és elmondani véleményünket, megosztani gondolatainkat, mivel ilyen nagyszerű dolgok születnek belőle. Ezúton köszönöm Dr. Nagy Sándornak, hogy támogatta ezt az ötletet, s így megvalósulhatott a képzés.
Az Együtt a jövőnkért következő alkalma szeptemberben lesz, ahol ismét A jövő kilátásai októberben nyilvánosságot látó weboldala lesz a középpontban. Részletekkel hamarosan jelentkezünk az MVGYOSZ hírlevelében.
Puskás Anett
ifjúsági referens
A Kossuth Rádió Napközben című műsorában Puskás Anett nyilatkozik, A jövő kilátásai projekt munkatársa. A riportban szó van a jó gyakorlatokról, illetve A jövő kilátásai weboldalról. A riport 9 óra 54 perctől hallható.
