Látássérült emberek számára gyakorta ijesztő mozgólépcsőt használni – bár személyes tapasztalatom, hogy ez olykor a közlekedő, látó embereknek is riadalmat okoz. Ha odafigyelünk néhány fontos részletre, és eleget gyakoroljuk, könnyen megbarátkozhatunk a mozgólépcsővel.

Az első teendőt már le is írtam: csak akkor tudjuk megtanulni biztonságosan használni, ha nem kerüljük, hanem gyakoroljuk, hogyan közlekedjünk rajta!

Lássuk a folyamat lépéseit. Megtalálni általában viszonylag egyszerű a zaja alapján, bár meg kell jegyeznem, hogy a hármas és a négyes metrók megállóiban annyira csendesek a mozgólépcsők, hogy igencsak kell fülelnem. Ebben segíthet az MVGYOSZ segédeszközboltjában is kapható ECHO távirányító, hiszen ha a mozgólépcső irányába indulva megnyomjuk a négy gomb bármelyikét, a tőlünk távolodó mozgólépcső jobb oldali fogódzójának helyét egy szaggatottan sípoló hang jelzi. Ezt a hangkeltő rendszert ATS-nek nevezik, és egyre több újonnan létesített mozgólépcsőn találkozhatunk vele.
A távirányító megvásárolható személyesen az MVGYOSZ segédeszközboltjában, vagy megrendelhető a webshopból.
A mozgólépcsők megközelítését a már említett ATS rendszeren kívül taktilis burkolati jelzések, például vezetősávok is segíthetik.
A középületekben található mozgólépcsők korlátjainak folytatásaként fém korlátokat találhatunk. Ezeket úgy alakították ki, hogy a padlótól mérve 10-30 centiméter magasságban található rajtuk egy vízszintes elem, amit fehérbottal könnyen felismerhetünk. A korlát tipikus magassága 110-150 centiméter között van. A vezetősáv a korlátok előtt ér véget, így ha megtaláltuk a korlátot, bátran kövessük fehérbottal vagy a szabad kezünkkel.
A fém korlát mozgólépcsőhöz közelebbi vége a mozgólépcső fémből készült fedőlapjánál ér véget. Ez lábbal könnyen érzékelhető, ha rálépünk, mert recés fém felülete eltér a beton vagy a kőpadlótól. Fontos, hogy ha erre ráléptünk, álljunk meg, és szabad kezünkkel (amelyikben nincsen fehérbot) keressük meg a mozgólépcsővel együtt haladó, a derék és a mellkas magassága között található gumiszalagot. Ez a mozgólépcső fogódzója. Hogy pontosan milyen magasságban találjuk, az nyilván az adott látássérült személy testmagasságától függ. Ne mulasszuk el megérinteni a gumiszalagot, mert így tudunk arról meggyőződni, hogy a lépcső lefelé, vagy felfelé tart. Ez aliglátó és gyengénlátó embereknek is segítség lehet, ha a lépcsőfokok nem kontrasztosak, vagy nem megfelelőek a fényviszonyok. Csak akkor lépjünk fel a mozgólépcsőre, ha a gumiszalagot magunktól távolodni érezzük. Javaslom, hogy erről akkor is győződjünk meg, ha ismeretlen látó személy segít. Engem már kétszer is felkísértek az ellenkező irányból érkező mozgólépcsőre – egyedül ilyen hibát nem vétek -, azóta résen vagyok. Ha jobb kezünkben szoktuk a fehérbotot tartani, javasolt azt a gumiszalag megkeresését megelőzően átvenni a bal kezünkbe. Ez azért segíti a biztonságunkat, mert világszerte egyre inkább elfogadott, hogy a mozgólépcsőn álló személyek egymás mögött, jobb oldalon állnak. Így a baloldali sáv szabadon marad azok számára, akik gyalogolnak. Ha mi is jobboldalra állunk, elkerülhetjük, hogy a lefelé vagy felfelé mozgó utastárs esetleg meglökjön.

Mindig úgy lépjünk fel, hogy előzőleg megfogtuk a gumiszalagot, és kezünket egészen a leszállásig rajta tartjuk. Így azonnal meg tudunk kapaszkodni, ha a mozgólépcső hirtelen megáll.

Honnan tudjuk, mikor kell lelépni?
A gumiszalag jelzi, amikor a mozgólépcső végéhez közeledünk, hiszen a lépcsőfokokkal együtt megszűnik a dőlése, s vízszintesen halad tovább. Ha felfelé megyünk, egyik lábunkat, és esetleg fehérbotunk végét érdemes az előttünk lévő lépcsőfokra feltenni.
Ha van a mozgólépcsőn ATS rendszer, akkor az ECHO távirányítót időről-időre megnyomva a fogadó oldalon megszólaló sípoló hang is tájékoztathat bennünket arról, hogy mennyire van messze tőlünk a mozgólépcső vége. A távirányító használatát megkönnyítheti, ha tartunk egyet a fehérbotunkra pattintva, így nem kell zsebünkben kutatni. A fehérbotra szerelhető távirányítót szintén meg lehet vásárolni az MVGYOSZ segédeszközboltjában és online, itt.
Amikor már majdnem fent vagyunk, a gumiszalaggal együtt a lépcső elsimul, és úgy egy méteren keresztül vízszintesen halad. Ha fentebb lévő lábunk egy szintbe kerül a másikkal, akkor egy hosszú, határozott lépéssel ki is tudunk lépni a mozgólépcsőről a záró fém felületre. Ha fehérbotunk vége kellően nagy – pl. görgős – bátran használhatjuk, hiszen ezzel is lokalizálhatjuk a mozgólépcső végét. Egy nagyon vékony heggyel záródó botot, pl. jelző botot viszont nem érdemes a lépcső végéhez közeledve letenni és azzal keresgélni, mert beszorulhat. Közel 30, önálló közlekedőként töltött évem során velem egyszer ez is megtörtént. A bot vége becsípődött a záró fém felület alá. A lépcső azonnal leállt, a botot pedig a közlekedési vállalat munkatársainak csak darabokban sikerült kiszabadítani.
E peches incidens leírása után is reménykedem, mégis elhiszi nekem az olvasó, hogy nem ördöngösség mozgólépcsőt használni. Ahogy annyi mindenre, erre is képes egy önállóságra törekvő látássérült ember!

Dr. Gombás Judit

Dr. Velegi Dorottya
mb. szakmai vezető